Az asztma:

Asztmás állapotban a légutakat a hörgő-nyálkahártya speciális gyulladása miatti duzzanat és a hörgők simaizomzatának görcsös összehúzódása beszűkíti. A nehézlégzést és fulladást a kilégzés nehezítettsége okozza. Ennek elnyúlása miatt a beteg nem tud friss, oxigéndús levegőt beszívni.

Okai:

Az asztmás beteg légútjai túlságosan érzékenyek, és teljesen hétköznapi ingerekre is asztmás gyulladással reagálnak. Az asztmás roham közvetlen kiváltó oka lehet virágpor, házipor, illetve a benne lévő atkaürülék, állatszőr, füst, hideg levegő, fizikai terhelés vagy stressz.

A gyulladt nyálkahártya megduzzad, és nyákot választ ki a légutakba. A gyulladt légutakban jelenlévő fehérvérsejtek (hisztamin- és leukotrién-kibocsátása) aktiválódása készteti a hörgők simaizomzatát görcsös összehúzódásra. A hörgőszűkületet a kilégzéshez szükséges légköri nyomásnál nagyobb mellkasi nyomás tovább fokozza, ezért nem tudja megfelelően kilélegezni elhasznált levegőjét az asztmás ember.

Hasznos tudnivalók:

Az asztmás ember ne tartózkodjék dohányfüstös környezetben, mert az sokat ronthat állapotán. A tünetes időszakokban is jelentkezik nehéz légzés, amit a fulladó beteg hajlamos mozgásszegény életmóddal ellensúlyozni. Ez különösen gyermekeknél káros, mert a testi-lelki fejlődés zavarához és elhízáshoz vezethet.

Az is meggondolandó, hogy a mozgásszegény életmód csökkentheti a betegek panaszait, ezért esetleg nem is fordulnak idejében orvoshoz.

A sportolás, testmozgás tehát nem tilos, a gyerekeket se korlátozzuk, de oda kell figyelni, hogy milyen és mennyi mozgást végez nehézség nélkül. Már kicsi kortól kezdve nagyon jót tesz az úszás.

Az asztmások lehetőleg tiszta szabad levegőn mozogjanak, sportoljanak, csupán az allergiásoknál tanácsos pollenszezonban mégis inkább a teremsportot előnyben részesíteni, továbbá nyaranta allergén-szegény környezetet keresni (pl: hegyvidék).

Az asztmás nehézlégzés okainak ismeretéből adódik néhány fontos tudnivaló, ami elengedhetetlen az asztmás roham helyes ellátásához.

A lehető legrosszabb, amit a beteg - gyermek és felnőtt egyaránt - tehet, az az erőltetett belégzés, a levegő után kapkodás, hiszen nem a levegővétel, hanem a kilégzés akadálya áll fenn. A helyzetet nehezíti, hogy a légszomj ösztönösen belégzésre készteti az asztmás embert. Ezért tudatosan kell megtanulni, hogyan juthat az asztmás tüdő elegendő friss oxigénhez. Mindenféle idegesség és kapkodás káros, ezért a legfontosabb, hogy a beteg megnyugtató környezetben legyen. Főként az asztmás kisgyereknek van nagy szüksége szülei higgadt, megnyugtató közelségére, bátorító szavaira. A piciktől még nem várhatjuk el, hogy tudatosan lazítsanak, de azt lehet mondani nekik, hogy fújják ki a levegőt.

A beteget semmiképp ne biztassuk arra, hogy vegyen nagy levegőt, és lélegezzen mélyen. Az ijedt asztmás beteggel, kisgyerekkel meg lehet próbálni együtt csinálni a "légzőgyakorlatot"; lassan és egyenletesen kifújni, majd venni a levegőt.

A legjobb testhelyzet ilyenkor a hanyattfekvés, illetve, ha a felsőtest egy párnával alá van támasztva, és a beteg félig ülő helyzetben van.

Megelőzése:

Az asztmás megbetegedés megelőzése az allergiás eredetűeknél családi hajlam esetén egész kicsi gyermekkorban kezdődik. A lehetséges és gyanús allergének tudatos elkerülésével, illetve mindenféle allergiás tünet szakszerű kezelésével. A már kialakult betegségben a nehézlégzéses rohamok szintén az ismert kiváltó tényezőket kell elkerülni. Ha terhelésre jelentkezik, akkor előzetes gyógyszerbevétellel lehet kivédeni a rohamot.

Előfordulása:

Magyarországon az össznépesség 2-3 %-át érinti az asztma. Gyermekek között a gyakoriság országosan még nem éri el az egy százalékot, de a betegek száma folyamatosan nő. A kezeletlen légúti allergiások 20-40%-a idővel asztmás lesz.

Az ESKI 2000 évi adatai alapján mind a férfiaknál, mind a nőknél Észak-Alföldön legmagasabb az asztmában szenvedők száma. Legalacsonyabb százalékos megbetegedést a férfiaknál Nyugat-Dunántúlon, a nőknél Dél-Dunántúlon regisztráltak.

Kezelése:

Az asztma kezelésének célja elsősorban hörgőgörcs és a gyulladás megszüntetése.

A hörgőgörcs megszüntetése lényegében tüneti kezelés. A belélegezhető, ma már közvetlenül a tüdőbe juttatható hörgőtágító gyógyszerek (pl. béta-adrenerg receptor agonisták, teofillin) másodpercek múlva hatni kezdenek, 1-2 perc alatt megszüntetik a fulladásérzést, és hatásuk 4-5, sőt a legújabbak esetében 12 órán át tart. A hatóanyagok orvos által adagolhatók tablettában - szájon át - vagy injekció formájában is. A hörgőtágítók túladagolása veszélyes lehet.

A hörgőtágítók kiegészítő kezelésként, alkalmanként használatosak, de nem helyettesíthetik az inhalációs szteroidokat, amelyek az asztma alapját képező - sokszor allergiás eredetű - gyulladás csökkentésére, illetve ezzel együtt a tünetek megelőzésére alkalmasak, és így a mai modern asztma kezelés alapját jelentik. Ezek a gyulladáscsökkentő gyógyszerek (szteroidok) a különböző korszerű inhalációs (belégzési) technikák segítségével közvetlenül a légutakba juttathatók, több nagyságrenddel csökkentve ezzel a bejuttatandó gyógyszer mennyiségét, valamint a nem kívánatos mellékhatások megjelenésének a kockázatát.

A gyulladáscsökkentő terápiára folyamatosan szükség van. A gyógyszerek adagolása az asztmás súlyossági stádiumoknak - a tünetek gyakorisága és a légzésfunkciós értékek alapján - megfelelően különböző.

Jelenleg a legkorszerűbb gyógymódnak számít a gyógyszerek száraz por formájában történő belélegzése. 4-5 évnél fiatalabb gyerekek számára a hajtógázas spray vagy az elektromos porlasztó jelenti a megoldást.

Ma már az a cél, hogy a hörgőtágítót és a gyulladáscsökkentőt lehetőleg egy készülékből tudja magának adagolni a beteg.

Enyhe esetben a tünetekért elsősorban felelős hisztamin ellen ható gyógyszerek is elegendőek szénanáthás betegnél. Ha azonban naponta több órán át kínzó nátha és orrdugulás jelentkezik, akkor ezt ki kell egészíteni az orrba bejuttatott gyulladáscsökkentő (szteroid) készítményekkel.

Tünetei:

Az asztma klinikai tünetei jól felismerhetők: rohamokban jelentkező nehézlégzés, amely megnyúlt, sípoló kilégzéssel párosul, fulladás és mellkasi szorítás. Különösen gyermekeknél a nyak és mellkas tájék viszketése is lehet az asztma korai jele. Lázzal nem jár.

Nem mindig tipikus tünet, de szintén az asztmára jellemző a görcsös, rohamokban jelentkező köhögés, különösen, ha ez aktív mozgás, futás után jelentkezik. A különböző köhögésektől az asztmás köhögést úgy lehet elkülöníteni, hogy asztmánál mindig a kilégzés nehezített.

Az asztmás gyulladás hasonló a légcsőhuruthoz, de annál mélyebbre húzódik, és nem, gyógyul, továbbá hátterében nem mutatható ki kórokozó vírus vagy baktérium. A hurutos légutakra jellemző nyálka tovább szűkíti a hörgőket.

A betegek többsége az ún. enyhe, perzisztáló asztma csoportjába tartozik, mely a kezdeti stádiumot jelenti. Tüneteik általában enyhék, körülbelül hetente jelentkeznek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a súlyos, életveszélyes fulladásos rosszullétek és a végzetes kimenetelű asztmás rohamok is többségükben ebből a betegcsoportból kerülnek ki.

Ezek a betegek sokszor nem is tudnak asztmájukról, évekig tünetszegények lehetnek, előfordul, hogy csak az elhúzódó köhécselés vagy a fizikai terhelés (futás, lépcsőzés stb.) hatására megjelenő nehézlégzés okainak keresése kapcsán derül fény az asztmájukra.

A légúti nyálkahártyában maradandó károsodásokhoz és a légzésfunkció beszűküléséhez vezető gyulladás már az asztma korai stádiumában is zajlik, tehát fontos volna minél előbb felkeresni az orvost az asztmagyanús tünetekkel.

Diagnózis:

Hiába egyértelműek a tünetek, a betegség eredetének kiderítése miatt mindig alapos kivizsgálás szükséges, melynek alapvető része az allergiás háttér megkeresése, illetve kizárása.

Az asztma diagnózisának felállítása, illetve a betegség súlyossági stádiumának meghatározása részben a betegek tünetei, részben részletes légzésfunkciós vizsgálatok alapján történik.

A vitálkapacitás-mérés tünetmentes betegeknél mutathat normális értékeket, aktív mozgás után azonban - gondoljunk a futás után jelentkező asztmás köhögésre - a kilélegzett levegő áramlási sebessége a terhelés előtti értékhez képest mintegy 20 %-kal csökken. Ezért a vizsgálathoz valamilyen fizikai teljesítményre kérik meg a pácienseket.

Gyógyulási esélyek:

Mivel az asztma genetikai adottságok talaján álló hajlam esetén jelentkezhet, az asztmás, szénanáthás betegeket meggyógyítani egyelőre nem lehet, de tüneteiket, panaszaikat, s főleg az ezek mögött álló és elsősorban a tüdőt tartósan károsító folyamatokat meg lehet állítani, vagy meg lehet szüntetni.

Az elmúlt évek során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az enyhe asztmás betegeknél a korán elkezdett inhalációs, gyulladáscsökkentő szteroid-kezelés közel felére csökkentette az asztmás rohamok számát, és késleltette vagy megakadályozta a súlyos nehézlégzés kialakulását, az asztma súlyosbodását.

A kezelések eredményeképpen a legtöbb érintett lényegében egészséges életet élhet, csak ezért az egészségért többet kell tenniük, mint az átlagembernek. Szinte fél gyógyulás, ha valakinek nem kell állandó betegségtudattal élnie.